Barátság

Soha nem hittem volna, hogy lesz egy ember az életembe aki megváltoztatja minden napjaimat, aki mosolyt csal az arcomra, mellette egy pillanatra nem tudok komoly maradni mindig mosolygok rajta. Van úgy hogy gyűlöljük egymást, de soha senkinek nem engednénk meg,hogy egymásról rosszakat mondjanak. Elválaszthatatlan a mi barátságunk, ugyan csak 3éve vagyunk legjobb barátok, de nekem olyan mintha egész életembe ismertem volna. Nem is tudtam milyen jó érzés ha az embernek van kire támaszkodnia és hogyha valaki meghallgatja őt vagy esetleg szerelmi gondja van. Nem kérdés kihez rohanok hogy elmondjam tetszik nekem valaki, mert tudom hogy benne megbízhatok. El sem tudnám képzelni nélküle az életem. Azt hiszem olyan érzés mintha magamra találtam volna mint külsőleg mint belsőleg. Semmiért nem cserélném el, nekem mindennél fontosabb egy igaz barátság.

---

Az el nem mondott érzések...

A szívem mélyén mindig is szerettelek és szeretni is foglak amég élek. Csak nem mertem elmondani mit érzek, mert féltem a válaszolt, már rá jöttem hogy nagy hibát követtem el,talán életem legnagyobb hibáját. Most a könnyeimmel küszködve mondom el nektek, hogy mit is rontottam el. Már első látásra megtetszett nekem, de nem vettem figyelembe az érzéseimet, még magamnak se vallottam be,hogy igen ő az igazi, majd csak az idő múlásával jöttem rá, amikor megláttam a barátnőjével. Az az érzés leírhatatlan volt, olyan volt mintha 7 késsel szurkálnák a szívem. Persze nem mutattam ki, magabiztosnak muttam magam, hogy ő nem érdekel, csak belül szép lassan össze omlott minden. Napokon át sírtam, hogy miért nem mondtam el neki hogy szeretem... újra és újra ezt a kérdést tettem fel magamnak. De soha sem kaptam rá választ és nem is fogok. Napról napra roszabb lett. A legrosszabb,hogy mindennap találkoztam vele mert egy iskolába jártunk... Ő mit sem selytve oda jött és elkezdett velem beszélgetni. Meg se tudtam szólalni össze szorult a szívem és lehajtottam a fejem és elkezdtem sírni. Mindenki kérdezgette mi a baj én csak annyit mondtam "semmi baj, jól vagyok". Ő látta rajtam hogy teljesen össze vagyok omolva. Beszélni akart velem, de én nem szólaltam meg a beszélgetés során mert belül zokogtam. Rájött,hogy semmi értelme a beszélgetésnek ő csak azt mondta "szedd már össze magad". Próbáltam elfelejteni, próbáltam össze szedni magam, próbáltam barátkozni másokkal, de nem ment. Nem volt könnyű elfelejtenem,már majd nem belehaltam annyira szerettem. Én mindennap sírtam,zokogtam addig ő boldogan el volt a barátnőjével. Nem tudom elmondani mennyire szenvedtem, életem legrosszab korszakja volt. Amikor szépen kezdtem elfelejteni akkor jött egy  üzenet facebookon "Szeretlek, mindig is szerettelek, csak féltem elmondani mit érzek... próbáltalak elfelejteni egy másik lánnyal de nem ment." Fel szakadtak a régi sebek. Én csak ennyit mondtam neki te nem tudod,hogy én mennyit szenvedtem amég te szépen elvoltál a barátnőddel, én minden nap álomba sírtam magam, hogy miért nem mondtam el hogy szeretlek amég te jókat szórakoztál. Sose szeretett és nem is akart engem, csak játszani akart velem mert tudta,hogy én mennyire szeretem. A szívemet darabokra törte... a barátnőm próbálta a darabokat össze szedni és vissza ragaszgatni őket... de sose lesz olyan mint régen. A szemébe mondtam,hogy nem kellesz már! Ezt kimondani volt a legnehezebb az életemben. De könyebb lett ahogy ezt kimondtam. Elkellett fogadnom,hogy ő sose szeretett én meg mindent megtettem volna érte.Végül sikerült szép lassan elfelejtenem, de szívembe örökre bezártam!

 

_______________________________________________

 

Az élet néha kegyetlen és igazságtalan /igaz történet/

Sok ember panaszkodik,hogy milyen rossz élete van, de arra nem gondolnak hogy más éppen azért küzd hogy életben maradhasson. Nem rég hunyt el egy 18éves lány előtte lett volna az élet éppen csak egy kicsit kostolhatott bele a "felnőtt" életbe. Sajnos hamar elhunyt. Tudomásom szerint egy hosszas betegség miatt. Felfoghatatlan számomra hogy ilyen rút és kegyetlen az élet. Sajnos a lábával történt valami, a kosár volt az élete ha fogalmazhatom így. Felkellett hagynia az álmával azért,hogy életben maradhasson,sajnos ez nem sikerült. Ő rá mindig egy hős ként fogok tekinteni, mivel kiderült hogy rákos ő a halála percéig elhitte a gyógyulás esélyét. Törekedett arra hogy meg gyógyuljon. Igaz személyesen nem ismerhettem, és sajnos már nem ismerhetem meg de szerintem minden elismerést megérdemel. Szerintem mondhatom nem sok ember lett volna képes eddig is eljutni! Az életében sok mindent elért. Ám az egyik reggelen nem ébredt fel, úgyan is álmában hunyt el. Erre sokember azt  mondja hogy fájdalom nélkül halt meg... igen ám csak amin ő keresztül ment mennyi szenvedést és fájdalmat okozott neki. Remélhetőleg jobb helyen van ott oda fent.
NYUGODJ BÉKÉBEN!

Oldal: Blogok
Follow Your Dreams - © 2008 - 2025 - followyourdreams.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen adja a tárhelyet, és minden szolgáltatása a jövőben is ingyen ...

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat